A Fehér Kígyó és az Északi Sárkány

Ez egy nagyobb sztori két mellékszereplőjének a története.

Ez még nagyon régen történt, a falu megalapítása előtt jó pár évvel.
Egy férfi, aki hallott a barlang vízének gyógyító hatásáról, nagy nehézségek árán, de elvitte oda a beteg lányát, a hátán pedig a halott feleségét, nem törődve a saját egészségi állapotával sem.
Bár, a betegség maga nem lett volna halálos, ha kezelik, de szegények voltak, ezért senkitől se számíthatott segítségre, ez a barlang volt az utolsó reménye.
A felesége halála után, aki ugyanebben a betegségben szenvedett, a lánya is elkapta ugyanazt a kórt, ezért kétségbeesetten kereste a gyógymódot, így jutott el ehhez a barlanghoz is, a vízével, ami állítólag még a halottakat is feltámasztja.
Amikor odaért, már alig állt a lábán, de a kb 10-12 éves lányát cipelte magával, nem engedte el egy pillanatra se.
Amint meglátta a barlang belsejében csobogó vizet, rohant volna oda, hogy rögtön meríthessen belőle a lányának, de a lábai pár méterre a forrás előtt felmondták a szolgálatot, és a férfi összeesett a lányával együtt.
-Ne! Ne most! Könyörgöm, ne most! - a barlangban visszhangzott a férfi kétségbeesett kiáltása, amint a könnyeivel küzdött - Miért?!
De nem adta fel, a földön kúszva, mint egy féreg, próbálta megközelíteni a forrást, és, bár alig haladt valamit. Akármilyen lassan is, de küzdötte magát előre.
Mire megjelent mellette egy kígyó, aki beszélni kezdett hozzá, de már alig volt magánál a férfi, ezért nem sokat értett belőle, még, amikor a kígyó vitt is neki vizet, akkor se törődött magával, csak a lányával.
-Kérlek, a lányomnak adj belőle. Ne törődj velem! - nyomta a kígyó fejét a lánya felé, amilyen erősen csak tudta, ő nagy erőkifejtésnek érezte, de valójában alig ért a kígyóhoz.
A kígyó úgy is tett, a lányának adott előbb a vízből, akinek az arcába szinte azonnal kezdett visszatérni a szín.
A férfi megnyugodott, hogy a lánya meggyógyult, és meghalt, de a kígyó adott neki gyorsan a vízből, és a férfi feltámadt.
Ő egy kicsit lassabban tért magához, lévén, hogy épp az imént tért vissza a a halálból, de ő is egészséges lett rövid idő alatt.
Később próbált a feleségén is segíteni, de nem tudott. Őt nem élesztette fel a víz. Egy kis idő után, miután kisírták magukat, találtak a barlangban egy földes részt, oda eltemették a feleségét.
Alig emlékezett a kígyóra, és elmentek a barlangból.
Ámde, néhány hónap után ismét visszatért, újra a víz segítségére volt szüksége, de nem magának, vagy a lányának, más embereknek akart ezzel segíteni.
A kígyó kezdetben nem jött elő, de, ahogy a férfi minél gyakrabban járt oda, már havonta, csak elkezdte kérdezgetni, és a férfi mesélt neki.
-A hegy lábánál él néhány idős ember, akik megbetegedtek, nekik próbálok segíteni.
Mikor már szinte hetente járkált, már szinte hetente odament, a kígyóval is egyre többet beszélgettek.
A férfi már szinte minden nap odament, beszélgetett a kígyóval, és minden alkalommal vitt magával egy kevés vizet is.
Így a kígyó joggal gondolta, hogy a férfi csak a vízért jár oda a barlangba, de nem tudta, hogy mire kellhet neki ennyi víz. Így egy nap követte, és meglátta, amint a férfi kis üvegekbe gyűjti a vizet, az időseknek és a betegeknek ad belőle, még azoknak is, akik csak arra tévednek és segítséget kérnek. A falusiaknak pedig nem beszélt arról, hogy mit csinál majdnem minden nap órák hosszat a barlangban.
A kígyó elkezdett bízni abban a férfiban, aki már a 30-as évei elején járt, az évek alatt szoros barátság alakult ki kettejük között.
Egy nap nem volt a kígyó a barlangban, a férfi furcsállta ezt, de nem tudott mit tenni, elment másnap is, de a kígyónak ismételten hűlt helyét találtam, majd a következő nap is, és így ment ez 5 teljes napig. Amikoris valaki tüsszentett beljebb a barlangban, a férfi megijedt, de nem félt, úgy gondolta, hogy, ha valamilyen illetéktelen behatoló, kötelessége megvédenie a barlangot, a vízét, és a kígyót is, így hát beljebb ment, amikor meglátott egy hosszú fehér hajú férfit. Szinte áttetsző fehér bőrrel, és piros szemekkel.
-Ki vagy te? - a idegen nem szólt semmit - Mit keresel itt? - megint csak csendben maradt - Addig nem megyek sehova, amíg nem mondod el!
Erre a makacs reakcióra a ismeretlen férfi sóhajtott egyet.
-Én vagyok az, már fel se ismersz, ha nem a kígyó formámban vagyok? - szólt a férfi a mély hangján.
-Te...? - a férfi köpni-nyelni nem tudott, annyira meglepődött ezen.
-Mivel olyan régóta ismerlek, megbízom benned, ezért elmondom. Néhány évenként az erőm meggyengül, és emberré változok akaratom ellenére.
A férfi ámulva nézett végig a teremtményen.
-Ne bámulj! - fordult el a kígyóember sértődötten.
Megtudta a titkát, de a férfi nem viselkedett vele másképp, sőt! Ugyanolyan volt a kapcsolatuk, mint előtte, ami örömmel töltötte el a kígyót.
Néhány évvel később egy furcsa kísérletbe kezdett.
-Igyál meg 1 hónapig minden nap 2 liter vizet ebből a forrásból. - a kígyó utat nyitott a forrás felé.
-Miért? - a férfi viszont nem értette a szándékát.
-Ne kérdezz! Csak igyál! - háborodott fel a kígyó a férfi oktalan kérdésén
A férfi követte a kígyó utasítását, ámde a hónap utolsó napjaiban hatalmas fájdalmai voltak, nem tudta az okát, ezért a kígyótól kért tanácsot.
-Ne aggódj, már csak pár napig kell kibírnod. - de látszott a kígyó szemén, hogy aggódik a férfiért - És utána halhatatlan leszel. Örökké fiatal.
-Mi? - a férfi ezen őszintén meglepődött.
-Nem fogsz meghalni, mindig mellettem leszel. - szinte hallatszott a kígyó hangján az öröm - Nem kell többé aggódnod a betegség, és a halál miatt.
-De én nem akarom ezt! - csattant fel a férfi, amin a kígyó meglepődött, és le is fagyott egy pillanatra.
-Dehát, minden ember az örök életre vágyik! - értetlenkedett a kígyó.
-Nem! Az emberek a haláltól félnek, nem az örök életet akarják! - folytatta a férfi.
-De...! - a kígyó szinte magába zuhant - Én ezt nem értem... Nem akarsz velem lenni örökké?
A férfi szomorúan nézett a kígyóra. Aztán elment, egyedül hagyva a kétségbeesett kígyót.
De még aznap banditák támadtak a falura, a férfit pedig halálosan megsebesítették, és meg is halt. De a kígyó ismét megmentette a haláltól, és feltámasztotta, amihez sok víz szükséges. Így megitta az aznapi, utolsó szükséges 2 liter vizet is, és halhatatlan lett. Az állati alakja pedig egy hatalmas fehér sárkány.
Ő lett később az Északi Sárkány.