Tavasz

Lehet, hogy már észrevettétek, lehet, hogy még nem, de a tavasz a legszelesebb évszak.

-Huh. - sóhajtott egy nagyot Tavasz, mire erősen elkezdett fújni a szél - Upsz.
-Akkor, most egy kis eső kell, hogy a hó gyorsabban elolvadjon. - beengedte az esőfelhőket a hófelhők helyére és elég sokáig esett is az eső.
Tavaszt könnyű meggyőzni és ezt a kedvességét sokan kihasználják.
Nem csak a testvérei, hanem a szél, és az eső is.
Tavasszal nyílik a legtöbb virág, és a szél segít őket beporozni. De néha azért túlzásba esik. Ilyenkor Tavasz közbelép.
A testvéreit is elkényeztette. Ezért is tart olyan rövid ideig a tavasz.

Hosszú barna hajú, zöld szemű lány, aki általában fehér ruhát hord.
Elég sok dolga van ilyenkor, elolvasztja a havat, amit Tél itt hagyott, és felkészíti a természetet a melegebb időre.

Alig telt el egy kis idő, és már meg is jelent Nyár.

-Képzeld, új pasim van! Ilyen helyes és okos srácot még nem fogtam ki! - lelkendezett a szőke hajú, kék szemű lány.
-Dehát, az előzőről is ezt mondtad. - szólt vissza Tavasz.
-De érzem, hogy most tényleg ő az igazi! - azzal tovább is ment. De már érezte ez a barna lány, hogy nem sokáig lehet itt nyugodtan és csendben.
És jól is gondolta. Nyár nem sokkal később ismét megjelent, hogy átvegye Tavasz helyét.

Tél

Egy kisfiú és egy idősebb lány kint voltak egy ház ablaka előtt, és be-benéztek rajta.
-Nem akarom! Nem! Nem! - a kék hajú kisfiú hangosan kiabált a lánnyal, aki erre csendesen reagált:
-Nyugodj meg, kérlek!
-Nem fogok megnyugodni! Miért nem játszanak már kint a gyerekek a hóban?! Miért vannak bent a házban és bámulják a világító dobozokat?! - mutatott be az ablakon a kisfiú. Bent éppen TV-t néztek és számítógépeztek a gyerekek.
-Mert már tavasz van! Értsd meg, hogy már nem akarnak a hóban játszani! - a lány egy kicsit hangosabban beszélt, hogy elérjen a kisfiúhoz a hangja.
-De egész télen alig játszottunk! - a kisfiú szemeiben könnycseppek jelentek meg. - Most annyi havat csinálok, hogy tudjunk hóembert építeni és hógolyózni!
"Szegény kicsi Tél... Sokan úgy gondolnak a télre, mint az elmúlás és a halál szinonimájára, pedig ha tudnák, hogy milyen kis játékos gyerek még az én kisöcsém." gondolta magában a hosszú barna hajú lány.
-De már itt van a Húsvét, amikor mindenki szeretné, hogy jó idő és meleg legyen. - próbálta továbbra is megértetni magát a kisfiúval.
-De még nem! Ki fognak jönni játszani! Én tudom! Érzem! - Tél nem hagyta magát és már az arcát is könny áztatta - És addig nem engedem, hogy te gyere, amíg ez meg nem történik, Tavasz! Egész évben látnak növényeket, és érzik a meleget! Ha máshol nem is, akkor a házban! De tél, hó és fagy csak egy évszakban van! Télen!
-Most már fejezd be! Ha továbbra is folytatod ezt a viselkedést, az embereknek elegük lesz belőled! Vagy azt akarod, hogy megutáljanak? - Tavasz eléggé felemelte a hangját, már-már kiabált.
A kisfiú erre megzökkent. Annyira meglepődött, hogy pár pillanatig még sírni is elfelejtett. Csak meredt némán a nővérére, aki eddig még sose kiabált vele ennyire - nála ez már kiabálásnak számít - pedig sok önző dolgot tett eddig.
Aztán a néma csöndet azzal törte meg, hogy zokogva a nővére karjaiba ugrott.
-Nem... Akarom, hogy megutáljanak! - szipogott közben a kisfiú, aztán csak hangosan bőgött, akár egy gyerek.
Tavasz simogatta a kisöccse hátát, hogy megnyugtassa. 
Miután Tél kisírta magát, még egyszer benézett az ablakon. Az eddig kétségbeesett tekintete most inkább szomorkásnak tűnt.
Megfogta Tavasz kezét, aki elkísérte egy darabon.
-Legalább egy kicsi hóembert vagy egy kis hócsatát... - mondta halkan, szinte magának a  kisfiú, miközben mentek el.
Közben vissza-visszanézett, hátha meggondolják magukat a gyerekek, de sokáig semmi sem történt. Amikor már végleg fel akarta adni, még egy utolsót visszapillantott, meglátta, hogy sok udvarban a gyerekek hógolyóznak és hóembert építenek. Voltak, akik egészen kicsi hóembereket csináltak néhány hógolyóból.
Tél nagyon boldog volt, amikor ezt látta, és már örömkönnyek csillantak meg a szemében.
-Visszatérek a következő télen! - nevetgélt egy kicsit és integetett a gyereknek.
Aztán vidáman indult útnak.