A Fehér Kígyó és az Északi Sárkány

Ez egy nagyobb sztori két mellékszereplőjének a története.

Ez még nagyon régen történt, a falu megalapítása előtt jó pár évvel.
Egy férfi, aki hallott a barlang vízének gyógyító hatásáról, nagy nehézségek árán, de elvitte oda a beteg lányát, a hátán pedig a halott feleségét, nem törődve a saját egészségi állapotával sem.
Bár, a betegség maga nem lett volna halálos, ha kezelik, de szegények voltak, ezért senkitől se számíthatott segítségre, ez a barlang volt az utolsó reménye.
A felesége halála után, aki ugyanebben a betegségben szenvedett, a lánya is elkapta ugyanazt a kórt, ezért kétségbeesetten kereste a gyógymódot, így jutott el ehhez a barlanghoz is, a vízével, ami állítólag még a halottakat is feltámasztja.
Amikor odaért, már alig állt a lábán, de a kb 10-12 éves lányát cipelte magával, nem engedte el egy pillanatra se.
Amint meglátta a barlang belsejében csobogó vizet, rohant volna oda, hogy rögtön meríthessen belőle a lányának, de a lábai pár méterre a forrás előtt felmondták a szolgálatot, és a férfi összeesett a lányával együtt.
-Ne! Ne most! Könyörgöm, ne most! - a barlangban visszhangzott a férfi kétségbeesett kiáltása, amint a könnyeivel küzdött - Miért?!
De nem adta fel, a földön kúszva, mint egy féreg, próbálta megközelíteni a forrást, és, bár alig haladt valamit. Akármilyen lassan is, de küzdötte magát előre.
Mire megjelent mellette egy kígyó, aki beszélni kezdett hozzá, de már alig volt magánál a férfi, ezért nem sokat értett belőle, még, amikor a kígyó vitt is neki vizet, akkor se törődött magával, csak a lányával.
-Kérlek, a lányomnak adj belőle. Ne törődj velem! - nyomta a kígyó fejét a lánya felé, amilyen erősen csak tudta, ő nagy erőkifejtésnek érezte, de valójában alig ért a kígyóhoz.
A kígyó úgy is tett, a lányának adott előbb a vízből, akinek az arcába szinte azonnal kezdett visszatérni a szín.
A férfi megnyugodott, hogy a lánya meggyógyult, és meghalt, de a kígyó adott neki gyorsan a vízből, és a férfi feltámadt.
Ő egy kicsit lassabban tért magához, lévén, hogy épp az imént tért vissza a a halálból, de ő is egészséges lett rövid idő alatt.
Később próbált a feleségén is segíteni, de nem tudott. Őt nem élesztette fel a víz. Egy kis idő után, miután kisírták magukat, találtak a barlangban egy földes részt, oda eltemették a feleségét.
Alig emlékezett a kígyóra, és elmentek a barlangból.
Ámde, néhány hónap után ismét visszatért, újra a víz segítségére volt szüksége, de nem magának, vagy a lányának, más embereknek akart ezzel segíteni.
A kígyó kezdetben nem jött elő, de, ahogy a férfi minél gyakrabban járt oda, már havonta, csak elkezdte kérdezgetni, és a férfi mesélt neki.
-A hegy lábánál él néhány idős ember, akik megbetegedtek, nekik próbálok segíteni.
Mikor már szinte hetente járkált, már szinte hetente odament, a kígyóval is egyre többet beszélgettek.
A férfi már szinte minden nap odament, beszélgetett a kígyóval, és minden alkalommal vitt magával egy kevés vizet is.
Így a kígyó joggal gondolta, hogy a férfi csak a vízért jár oda a barlangba, de nem tudta, hogy mire kellhet neki ennyi víz. Így egy nap követte, és meglátta, amint a férfi kis üvegekbe gyűjti a vizet, az időseknek és a betegeknek ad belőle, még azoknak is, akik csak arra tévednek és segítséget kérnek. A falusiaknak pedig nem beszélt arról, hogy mit csinál majdnem minden nap órák hosszat a barlangban.
A kígyó elkezdett bízni abban a férfiban, aki már a 30-as évei elején járt, az évek alatt szoros barátság alakult ki kettejük között.
Egy nap nem volt a kígyó a barlangban, a férfi furcsállta ezt, de nem tudott mit tenni, elment másnap is, de a kígyónak ismételten hűlt helyét találtam, majd a következő nap is, és így ment ez 5 teljes napig. Amikoris valaki tüsszentett beljebb a barlangban, a férfi megijedt, de nem félt, úgy gondolta, hogy, ha valamilyen illetéktelen behatoló, kötelessége megvédenie a barlangot, a vízét, és a kígyót is, így hát beljebb ment, amikor meglátott egy hosszú fehér hajú férfit. Szinte áttetsző fehér bőrrel, és piros szemekkel.
-Ki vagy te? - a idegen nem szólt semmit - Mit keresel itt? - megint csak csendben maradt - Addig nem megyek sehova, amíg nem mondod el!
Erre a makacs reakcióra a ismeretlen férfi sóhajtott egyet.
-Én vagyok az, már fel se ismersz, ha nem a kígyó formámban vagyok? - szólt a férfi a mély hangján.
-Te...? - a férfi köpni-nyelni nem tudott, annyira meglepődött ezen.
-Mivel olyan régóta ismerlek, megbízom benned, ezért elmondom. Néhány évenként az erőm meggyengül, és emberré változok akaratom ellenére.
A férfi ámulva nézett végig a teremtményen.
-Ne bámulj! - fordult el a kígyóember sértődötten.
Megtudta a titkát, de a férfi nem viselkedett vele másképp, sőt! Ugyanolyan volt a kapcsolatuk, mint előtte, ami örömmel töltötte el a kígyót.
Néhány évvel később egy furcsa kísérletbe kezdett.
-Igyál meg 1 hónapig minden nap 2 liter vizet ebből a forrásból. - a kígyó utat nyitott a forrás felé.
-Miért? - a férfi viszont nem értette a szándékát.
-Ne kérdezz! Csak igyál! - háborodott fel a kígyó a férfi oktalan kérdésén
A férfi követte a kígyó utasítását, ámde a hónap utolsó napjaiban hatalmas fájdalmai voltak, nem tudta az okát, ezért a kígyótól kért tanácsot.
-Ne aggódj, már csak pár napig kell kibírnod. - de látszott a kígyó szemén, hogy aggódik a férfiért - És utána halhatatlan leszel. Örökké fiatal.
-Mi? - a férfi ezen őszintén meglepődött.
-Nem fogsz meghalni, mindig mellettem leszel. - szinte hallatszott a kígyó hangján az öröm - Nem kell többé aggódnod a betegség, és a halál miatt.
-De én nem akarom ezt! - csattant fel a férfi, amin a kígyó meglepődött, és le is fagyott egy pillanatra.
-Dehát, minden ember az örök életre vágyik! - értetlenkedett a kígyó.
-Nem! Az emberek a haláltól félnek, nem az örök életet akarják! - folytatta a férfi.
-De...! - a kígyó szinte magába zuhant - Én ezt nem értem... Nem akarsz velem lenni örökké?
A férfi szomorúan nézett a kígyóra. Aztán elment, egyedül hagyva a kétségbeesett kígyót.
De még aznap banditák támadtak a falura, a férfit pedig halálosan megsebesítették, és meg is halt. De a kígyó ismét megmentette a haláltól, és feltámasztotta, amihez sok víz szükséges. Így megitta az aznapi, utolsó szükséges 2 liter vizet is, és halhatatlan lett. Az állati alakja pedig egy hatalmas fehér sárkány.
Ő lett később az Északi Sárkány.

Tél-Tavasz-Nyár-Ősz

Szokott nyáron jégeső esni. Talán nagy ritkán még a hó is előfordul.
Ahogy ez az évszakos család is szokott találkozni néha napján. És ezt általában nyáron teszik meg, mivel nyár nem hajlandó hidegebb időben kimozdulni a házból.
Tavasz házában ülnek össze egy csalédi napot eltölteni. De Tél rendszerint már karbatett kézzel érkezik és már az elején elkezd ideges ritmusra dobolni a mutatóujjával a karján. Ősz, amint meglátja a kisöccsét, elkezdi mindenfélével piszkálni.
Nyár pedig az új pasijáról dicsekszik Tavasznak. A lány meg csak élvezi, hogy együtt van a család.
Ezt az egészet Tél bírja a legkevesebb ideig. Kb fél napig.
-Wááá! Nem bírom tovább! Túl meleg van! - azzal már rá is kezdett a jégeső.
A többiek minden alkalommal próbálják leállítani, és szépen lassan le is nyugszik. Aztán folytatódik tovább a családi gyűlés, már hűvösebb idővel, amit a kisfiú szeret a legjobban.
A találkozó után pedig ki-ki megy a saját házába.

Ősz

A szenvedélyes nyarat követi egy hidegebb évszak, egy barna hajú - amikor rásüt a nap már-már sárgás a színe - és barna szemű fiú.
Ősz egy igazi művész. Nem nagyon kedveli túlzottan a nyarat, mert nem szereti mutogatni magát a strandon. Ezért mindig megvárja, amíg Nyár továbbáll, akkor jön a térségbe.
A művészetekért viszont különösen odavan. Főleg a festészetért. Ez iránti szenvedélye pont olyan erős, mint Nyáré a szerelem iránt.
A kedvencei az őszi falevelek. Szeret új színeket alkotni, és ezt sose tudja megunni.
De, mint a legtöbb művészt, őt is eléri néha az ihletválság. Olyankor depresszióba zuhan, és az idő is vele együtt borongós. Ebben is nagyon hasonlít Nyárra.
Aztán, amikor Tél megérkezik, egyik kedvenc időtöltését űzi vele. A legjobb feszültségoldás számára, amikor piszkálhatja a kisöccsét, mivel Telet könnyű felhúzni.
A kisfiú ezt nehezen viseli, ahogy Ősz a nagyon hideget.
Ezért hamar elmegy, amikor jegesre fordul az idő.

Nyár

Megint túl rövid ideig volt tavasz.
Nyár egy rendkívül szenvedélyes szőke hajú, kék szemű lány. Szeret csinos, divatos ruhákban, és bikiniben mászkálni. És szeret szerelmes lenni.
Elég könnyen szerelembe is esik, de ezzel együtt általában elég hamar is csalódik a választottjában. De ennek ellenére az elve, hogy mindenkinek adjon legalább egy esélyt.
Legtöbbször a külső alapján választ magának partnert, és csak utána ismeri meg jobban.
Amikor nagy viharok vannak, akkor veszekedik a barátjával, amikor hosszasan esik az eső, akkor depressziós, mert szakítottak.
A legnagyobb kánikulák idején van a szerelmük a csúcsponton. Ilyenkor együtt járnak el mindenfelé szórakozni és randizni.
És mivel Nyár szeret a strandra járni és mutogatni a szebbnél szebb fürdőruháit, sok hal akad a horogjára is.
Aztán, amikor megunja, továbbáll.